A 2009-es THEALTER fesztivál témája az illúzió - az idei fesztivál előadásai segítenek felidézni és felismerni az illúzióhoz fűződő érzéseinket – miközben egy-egy újabb illúzió – egy-egy itt és most színházi előadás részesei lehetünk.


akár hiszik, akár nem
szép fényben alszik a szem
távoli hangokon szól az erdő
eső kopog, deszkán szárad a vér
levegőbe markol, aki egy színészt simogat
szeret, nem szeret
festett tükörben nézegeti magát
rajta nem fog az átok
meghal, föltámad, meghal
hiszem, ha látom
megszületik, él, megszületik
van, igaz, csak nevét ismételgetik
nincs, persze átnéznek rajta
félik, holott nem létezik
testének íve, lélegzetének ritmusa
bánom, segítem, várom
aki nem hiszi, járjon utána

balog

Az Aradi Kamaraszínház és a Szegedi Hetek Csoportja idén Jean Cocteau: Emberi hang című drámájával vesz részt a 19. Thealter Fesztiválon. Az előadást július 23-án, csütörtökön 18.00 órától a Kisszínházban játsszák.

Azt mondják, minden nagy veszteség egy kis halál. Ami élt, amiben hittünk, meghal. Ebben a darabban meghal egy szerelem. Ha meghal egy kapcsolat, azzal együtt meghal egy egész. Egy felépített élet hal meg, a maga rendszerével, szabályaival, levegőjével, napi tennivalóival. Abban, akit otthagynak, meghal a remény. Márpedig a remény az, ami életben tart. Milyen az az állapot, amikor minden, ami addig igaznak tűnt, tehát ami maga volt a valóság, megszűnik?

Milyen a halál?

Azt is mondják, hogy életünk utolsó pillanataiban, utolsó másodperceiben lepereg előttünk életünk minden fontos pillanata, döntése, és hirtelen meglátjuk a valóságát annak, amit átéltünk. Ez az utolsó pillanat tehát maga az élet, ha úgy vesszük: mert akkor dől el, hogy békével rendezheti-e a számlát az ember, és boldogsággal tölti el, amit itt kapott, mint „élet”; vagy valami hazug illúzió volt, amit életnek hívott addig.

Cocteau úgy írta meg a darabot, hogy egy ember van jelen, mégis beszélget, mintha telefonálna. De vajon kivel?

Ez az egy ember: a Nő.

Ez a beszélgetés pedig az a bizonyos utolsó pillanat.

Pillanat, és mégis egy életet beszél el, ahogy kibontakoznak történetek, álmok, döntések miértjei. A beszélgetés pedig csodálatos képzettársítások, megszemélyesítések, behelyettesítések sorozata, és addig talán soha föl nem tett kérdések láncolata; vívódás, egy küzdelem, amit az igazság kibogozásának vágya hajt. Olyan, mint egy krimi: egy nagy rendrakás, amely csak akkor bevégezhető, ha már minden a helyére került.

A Nő tehát kivel beszélget?

Az előadás az Aradi Kamaraszínház harmadik önálló produkciója, amely ismét a Szegedi Hetek Csoportjával készült közös produkció, rendezője a Rudolf Hess tízparancsolatának címszerepét játszó Harsányi Attila.

Előadó: Melkvi Bea

Díszlet és rendezés: Harsányi Attila